A blog átköltözött ide:
http://ahelyisegkalapacsa.cafeblog.hu/
Gyere, várlak!
Házi barkácsolás anyanyelvi csiszolással
- BoRi
- Jeles esetekben ezermesterke remekel bennem. De ezzel egyetemben, eleve elrendelten, kedves nekem helyesen ejtenem nyelvemet s erre nevelem gyermekem (egy meg egy meg egy meg egyet), Emberem s benneteket.
2014. január 18., szombat
2014. január 10., péntek
Hogyan jutunk el a szextől a székig?
Mielőtt megbotránkoztatnék bárkit is olvasóim közül, gyorsan válaszolok a sikerhajhász kérdésre: egyszerű betűjátékkal.
A játék szabálya, hogy az adott szót csak egy betűvel változtathatjuk meg úgy, hogy újabb értelmes magyar szóalakot kapjunk. Ezt a láncolatot három betűs szavakkal igen sokáig lehet fűzni.
Én négy lépésben jutottam el a célig a feladványban, de ha valaki kevesebbel is odaér (szigorúan csak a játék szabályai szerint), annak ajándékot küldök!
Kezdő szó tehát: szex. Záró szó: szék.(Az 'sz' kétjegyű betűink közé tartozik, tehát egy betűnek számít, ami két jegyből áll.)
Az én megoldásomat a hétvége után teszem közzé. Addig jöhetnek a ti megfejtéseitek!
Ha már eljutottunk a székhez, kezdjünk is vele valamit!
Szék átalakításokban is bővelkedik a net, tengernyi ötletet meríthetünk.
Én egy nőies, vidám széket szerettem volna készíteni nagyobbik lányomnak. Mindenképpen ki akartam próbálni a csipkével való társítást.
Nagyszüleim hagyatékából került elő ez az elárvult, kopott szék:
Sajnos kevés kép készült a munkafolyamatról. Az ülőfelületet el kellett távolítanom, használhatatlan volt. Rengeteget kellett csiszolni. Nagypapám többször is átkente az évek során igen erős, vastag festékekkel (volt köztük sötét zöld is). Egyszerű, olcsó préselt falemezből kifűrészeltem az ülőfelületet. Az egész széket fehér alapozó festékkel átkentem (átfújtam, sprayfestékkel).
Eredetileg ronda, műszálas csipkefüggöny darabot ráfeszítettem az ülőfelületre, alulról rá is szögeltem a falemezre picit, hogy tényleg feszüljön az anyag. S ekkor jött a legjobb rész.
Meggypiros sprayfestékkel befújtam az ülőrészt is, a szék vázát is.
Száradás után levettem a csipkét s végre eszembe jutott a fényképezőgép:
A műszálas csipkefüggöny egyetlen jó tulajdonságát őriztük meg: a virágmintákat.
Néhány kárpitszeget is színre fújtam és fehér díszzsinórral körbeszegtem az ülőfelület és a szék vázának találkozását. Ezen a képen ez még nem látható sajnos. A teljes enteriőrt majd a szék végleges helyén láthatjátok.
Melengeti a szívemet, hogy azon a széken, amin a nagymamám pucolt,
hámozott, dolgozott a konyhában fáradhatatlanul, most a kislányom olvasni, írni tanul. Reméljük hasonló hatékonysággal.
A blog átköltözött ide:
http://ahelyisegkalapacsa.cafeblog.hu/
http://ahelyisegkalapacsa.cafeblog.hu/
2014. január 8., szerda
Kevesebbel lesz szebb? Avagy egyhangú az egy hangú?
Nagyon szeretem a letisztult eleganciát.
Legyen az megjelenés, lakberendezés vagy műalkotás.
A bútorfelújításban pedig a festés a legkedvesebb munkafolyamat a számomra. Nyilván nem vagyok ezzel egyedül.
Ekkor öltöztetjük fel a bútort. Ekkor adunk neki végső külsőt, megkoronázva addigi kemény munkánkat, úgyis mint csiszolás, fatapaszolás, csiszolás, alapozás, csiszolás...
Adott volt ez a jobb sorsra érdemes szekrényke. Még a szigorító törvény előtt szereztem egy lomtalanításból, szóval nem loptam közterületről!
A kevésbé látványos munkafolyamatokkal most nem is untatlak benneteket képekben. Eltávolítottam a ronda fogantyúját, a vasalatokat. Lecsiszoltam alaposan kívül, belül. Volt rajta mindenféle lelet: felázás, égésnyom, félig bevert szög, megkövesedett rágógumi (fujj). Fatapasszal eltüntettem a fölösleges lukakat, repedéseket, majd a végső csiszolás után alapoztam.
Egyszerű, de elegáns külsőt terveztem, így esett a választás a fehér selyemfényű festékre. Ez a szín biztosította az egyszerűséget, az eleganciát pedig a lágy krémszín.
Belül kapott pici pöttyözést a szekrényke, hogy kedvesebb legyen. A polc és a vasalatok is krémszínűek lettek.
A frontfelületre szép kalocsai mintát gondoltam, de nem színeset. Indigó segítségével az ajtóra másoltam a kiválasztott mintát, majd 0-s illetve 1-s ecsettel szépen kifestettem a virágokat.
A tetejére csak egy pici motívumot festettem, ugyanezzel a technikával.
Bútorgombot a Butortuning -tól rendeltem hozzá.
Így kapott egyszerű, de remélem nem unalmas külsőt ez a kis szekrényke.
Szép magyar nyelvünkben is megfigyelhetünk egy nagyon kedves, egyhangúnak tűnő, de valójában vidám, játékos monotonitást, az eszperentét. Közismert, hogy leggyakoribb magánhangzónk ez 'e', s majdnem mindent kifejezhetünk magyarul ezzel az egy vokálissal szavainkban. (Erre tettem kísérletet a profilomban is.)
E játékszenvedély első megszállottja valószínűleg Varjas János (1721-1786), a debreceni református kollégium tanára volt, aki sokévi munkával egy olyan 275 (!) sorból álló bűnbánó éneket írt, amelyben csak 'e' és 'é' magánhangzókat használt. Figyelemre méltó már az 1775-ben meg is jelent nevezetes vers címe is, amely a következő:
Megtért emberek énekje, melyet nem régen szerzett, és egy meg-keseredett, de reménységgel tellyes Lélek képében tett fel - egy nevezetlen ember - Debrecenben.
Szegény Varjas professzor éppen a nevét nem tudta feltüntetni ezen a nyelven, mert abban - mit ad Isten - egy árva e vagy é sincs. Diákjai éppen ezért is Verjes Jénesnek nevezték.
Nem kevesebb humorral járt el e nyelvi játék másik hőse, Orosz Ádám egerszalóki plébános, egyházi író és költő is (1802-1872), aki nemes egyszerűséggel csak így hívta magát:
lengyeleknek ellenese, emberek elseje.
(A fenti bekezdés információit Grétsy László: Nyelvi játékaink nagykönyve című könyvéből szereztem, mely a Tinta Kiadó gondozásában jelent meg Budapesten, 2012-ben)
Lássuk be, hogy ezen egy hangúság korántsem egyhangú, s hogy egyházi személyek is lehetnek igen derűsek és szellemesek! :)
A blog átköltözött ide:
http://ahelyisegkalapacsa.cafeblog.hu/
Legyen az megjelenés, lakberendezés vagy műalkotás.
A bútorfelújításban pedig a festés a legkedvesebb munkafolyamat a számomra. Nyilván nem vagyok ezzel egyedül.
Ekkor öltöztetjük fel a bútort. Ekkor adunk neki végső külsőt, megkoronázva addigi kemény munkánkat, úgyis mint csiszolás, fatapaszolás, csiszolás, alapozás, csiszolás...
Adott volt ez a jobb sorsra érdemes szekrényke. Még a szigorító törvény előtt szereztem egy lomtalanításból, szóval nem loptam közterületről!
A kevésbé látványos munkafolyamatokkal most nem is untatlak benneteket képekben. Eltávolítottam a ronda fogantyúját, a vasalatokat. Lecsiszoltam alaposan kívül, belül. Volt rajta mindenféle lelet: felázás, égésnyom, félig bevert szög, megkövesedett rágógumi (fujj). Fatapasszal eltüntettem a fölösleges lukakat, repedéseket, majd a végső csiszolás után alapoztam.
Egyszerű, de elegáns külsőt terveztem, így esett a választás a fehér selyemfényű festékre. Ez a szín biztosította az egyszerűséget, az eleganciát pedig a lágy krémszín.
Belül kapott pici pöttyözést a szekrényke, hogy kedvesebb legyen. A polc és a vasalatok is krémszínűek lettek.
A frontfelületre szép kalocsai mintát gondoltam, de nem színeset. Indigó segítségével az ajtóra másoltam a kiválasztott mintát, majd 0-s illetve 1-s ecsettel szépen kifestettem a virágokat.
A tetejére csak egy pici motívumot festettem, ugyanezzel a technikával.
Bútorgombot a Butortuning -tól rendeltem hozzá.
Így kapott egyszerű, de remélem nem unalmas külsőt ez a kis szekrényke.
Szép magyar nyelvünkben is megfigyelhetünk egy nagyon kedves, egyhangúnak tűnő, de valójában vidám, játékos monotonitást, az eszperentét. Közismert, hogy leggyakoribb magánhangzónk ez 'e', s majdnem mindent kifejezhetünk magyarul ezzel az egy vokálissal szavainkban. (Erre tettem kísérletet a profilomban is.)
E játékszenvedély első megszállottja valószínűleg Varjas János (1721-1786), a debreceni református kollégium tanára volt, aki sokévi munkával egy olyan 275 (!) sorból álló bűnbánó éneket írt, amelyben csak 'e' és 'é' magánhangzókat használt. Figyelemre méltó már az 1775-ben meg is jelent nevezetes vers címe is, amely a következő:
Megtért emberek énekje, melyet nem régen szerzett, és egy meg-keseredett, de reménységgel tellyes Lélek képében tett fel - egy nevezetlen ember - Debrecenben.
Szegény Varjas professzor éppen a nevét nem tudta feltüntetni ezen a nyelven, mert abban - mit ad Isten - egy árva e vagy é sincs. Diákjai éppen ezért is Verjes Jénesnek nevezték.
Nem kevesebb humorral járt el e nyelvi játék másik hőse, Orosz Ádám egerszalóki plébános, egyházi író és költő is (1802-1872), aki nemes egyszerűséggel csak így hívta magát:
lengyeleknek ellenese, emberek elseje.
(A fenti bekezdés információit Grétsy László: Nyelvi játékaink nagykönyve című könyvéből szereztem, mely a Tinta Kiadó gondozásában jelent meg Budapesten, 2012-ben)
Lássuk be, hogy ezen egy hangúság korántsem egyhangú, s hogy egyházi személyek is lehetnek igen derűsek és szellemesek! :)
http://ahelyisegkalapacsa.cafeblog.hu/
2014. január 7., kedd
Variációk klasszikusra I.
Minden tudományágban létező, sőt kikerülhetetlen alkotási mód, hogy korábban megszületett műhöz, létesítményhez, kreációhoz, tételhez visszanyúlunk. Újra gondolva azt, akár hozzátéve valamit, akár átalakítva. Így fejlődik minden. Legyen az egy történelmi helyzet, csodás épület, klasszikus irodalmi mű, híres zenei opus, kémiai kísérlet vagy akár egy interneten talált ötlet.
Ennek elvetendő megnyilvánulása az, amikor egyszerűen lemásolunk valamit és az ötletet sajátunkénak tekintjük, sőt így hirdetjük.
Nos, az otthoni, saját kezű átalakítások terén a Kicsi Ház nevű blog már klasszikusnak mondható. Az alábbi technikát Szentgyörgyi Katánál láttam először és igen sok helyen bukkantam rá hasonló megvalósításra.
Kicsi Ház
Engem is inspirált, többször is.
Most egy ajtó szétkalapálását mutatom be. Nem azért, hogy tűzre való legyen belőle, hanem, hogy jellegtelen, tömegcikk külseje egyéni és szép legyen.
A technikát Kata is közérthetően leírta. Frissítő festést alkalmaztam az ajtón. Aztán ceruzával rárajzoltam a mintát, majd kárpitszegeket vertem be a vonalak mentén. Fontos, hogy egymástól mindig azonos távolságra verjük be a szegeket (pl.1 cm), mert így lesz szép, egyenletes a minta.
Majd verjük, verjük, míg készen nem leszünk. Feszültség-levezetésnek is kiváló!
Ezen az ajtón bizony sokszor zörgetnek. Ez ugyanis a hálószobánk ajtaja, amin a gyermekeink esténként gyakran kopogtatnak a következő okokkal: "Pisilni kell", "Betört a a lábkörmöm a takaró alatt, vágjuk le!", "Krokodil van az ágyam alatt, kergesd el!", "Most jut eszembe, holnap német témazárót írunk, segíts!", "Holnapra kell a lovacska jelmez, ugye nem gond?"
Szép, bár néha túl sűrű családi kör alakul ki ilyenkor ennek az ajtónak a küszöbén.
Arany János Családi kör című verse szintén nagy klasszikus. Képzeljétek, ezt is sokan átírták! Ehhez én nem mertem nyúlni, de Jámbor J. Géza átalakítását örömmel osztom meg veletek. Az eredeti mű két sorára írt változatokat, szerintem zseniálisan.
Arany János így írta:
< De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára: >
Jámbor J. Géza műve pedig:
De vajon ki zörget? Nézz ki, fiam, Judit:
A blog átköltözött ide:
http://ahelyisegkalapacsa.cafeblog.hu/
Ennek elvetendő megnyilvánulása az, amikor egyszerűen lemásolunk valamit és az ötletet sajátunkénak tekintjük, sőt így hirdetjük.
Nos, az otthoni, saját kezű átalakítások terén a Kicsi Ház nevű blog már klasszikusnak mondható. Az alábbi technikát Szentgyörgyi Katánál láttam először és igen sok helyen bukkantam rá hasonló megvalósításra.
Kicsi Ház
Engem is inspirált, többször is.
Most egy ajtó szétkalapálását mutatom be. Nem azért, hogy tűzre való legyen belőle, hanem, hogy jellegtelen, tömegcikk külseje egyéni és szép legyen.
A technikát Kata is közérthetően leírta. Frissítő festést alkalmaztam az ajtón. Aztán ceruzával rárajzoltam a mintát, majd kárpitszegeket vertem be a vonalak mentén. Fontos, hogy egymástól mindig azonos távolságra verjük be a szegeket (pl.1 cm), mert így lesz szép, egyenletes a minta.
Majd verjük, verjük, míg készen nem leszünk. Feszültség-levezetésnek is kiváló!
Ezen az ajtón bizony sokszor zörgetnek. Ez ugyanis a hálószobánk ajtaja, amin a gyermekeink esténként gyakran kopogtatnak a következő okokkal: "Pisilni kell", "Betört a a lábkörmöm a takaró alatt, vágjuk le!", "Krokodil van az ágyam alatt, kergesd el!", "Most jut eszembe, holnap német témazárót írunk, segíts!", "Holnapra kell a lovacska jelmez, ugye nem gond?"
Szép, bár néha túl sűrű családi kör alakul ki ilyenkor ennek az ajtónak a küszöbén.
Arany János Családi kör című verse szintén nagy klasszikus. Képzeljétek, ezt is sokan átírták! Ehhez én nem mertem nyúlni, de Jámbor J. Géza átalakítását örömmel osztom meg veletek. Az eredeti mű két sorára írt változatokat, szerintem zseniálisan.
Arany János így írta:
< De vajon ki zörget? „Nézz ki, fiam Sára:
Valami szegény kér helyet éjtszakára: >
Jámbor J. Géza műve pedig:
Variációk Arany Családi körének két sorára
(Miért mindig csak Sára fáradjon?)
részletek
De vajon ki zörget? Nézz ki, fiam, Jenő:
De nincs szabad ágyunk, ez itt a bökkenő!
De vajon ki zörget? Nézz ki, fiam, Judit:
Mondd meg, kiadtunk már kutyaólat, budit!
De vajon ki zörget? Nézz ki, fiam, Kálmán:
Ki az ördög, aki ilyenkor mászkál mán?
De vajon ki zörget? Nézz ki, fiam, Nóra:
Segítsük a szegényt, hívjuk be egy szóra!
De vajon ki zörget? Nézz ki, fiam, Ottó:
Ha tudunk, segítünk, ez nálunk a mottó!
De vajon ki zörget? Nézz ki, fiam, Titusz:
Hogyha számlát hoztak, mondd: elvitt a tifusz.
De vajon ki zörget? Nézz ki, fiam, Viktor:
Tán képeket árul egy nyomorgó piktor.
De vajon ki zörget? Nézz ki, fiam, Walter:
"Senki, csak a falról potyog a friss malter!"
A blog átköltözött ide:
http://ahelyisegkalapacsa.cafeblog.hu/
2014. január 6., hétfő
Ki a kalapácsa, minek?!
Ha nem tudsz beverni egy szöget a falba, találsz a módot magyarázó blogot. Ha nem tudod eldönteni, hogy tejhatalmat vagy teljhatalmat adj-e gyermekednek, számos bejegyzés segít nyelvi (és pszichológiai) szempontból is.
Szó se róla, furcsa párosítás, mégis e két terület érdekel engem nagyon:
a saját kezűleg megvalósított alkotások és az irodalmi, nyelvi gyöngyszemek.
Házasítani próbálom e két látszólag nem passzoló témakört.
Ne gondolja tehát senki, hogy Petőfi Sándor vígeposzának főhősének gondolom magam.
Helységnek messze nem, de pici otthonunk (hol egyik, hol másik) helyiségének lelkes kalapácsa vagyok.
Kalapál már a szívem erősen, mit szóltok majd!
Tartsatok velem!
A blog átköltözött ide:
http://ahelyisegkalapacsa.cafeblog.hu/
Szó se róla, furcsa párosítás, mégis e két terület érdekel engem nagyon:
a saját kezűleg megvalósított alkotások és az irodalmi, nyelvi gyöngyszemek.
Házasítani próbálom e két látszólag nem passzoló témakört.
Ne gondolja tehát senki, hogy Petőfi Sándor vígeposzának főhősének gondolom magam.
Helységnek messze nem, de pici otthonunk (hol egyik, hol másik) helyiségének lelkes kalapácsa vagyok.
Kalapál már a szívem erősen, mit szóltok majd!
Tartsatok velem!
A blog átköltözött ide:
http://ahelyisegkalapacsa.cafeblog.hu/
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)